Nepál
Független dél-ázsiai állam. India és Kína közé ékelve, a Himalája területén fekszik. Magyarországnál másfélszer nagyobb, tengerparttal nem rendelkezik. 1768 óta tartó függetlenségét több-kevesebb külső segítséggel sikerült megőriznie. 2007. december 28-án, történelmi szavazás eredményeként, a parlament a királyság eltörlése mellett foglalt állást, majd az újonnan megválasztott nemzetgyűlés 2008. május 28-án eltörölte a 240 éve fennálló monarchiát és Nepált demokratikus köztársasággá nyilvánította.Nepál a második legnagyobb vertikális kiterjedéssel rendelkező ország. Nepált öt magassági övezetre ill. hat nagytájra osztják. Ezek az övek kelet-nyugati irányúak. Az északról délre folyó folyók tagolják őket.
Délen a síkság az indiai Gangesz-síkság része, annak északi pereme. Három nagy folyó alakította ki ezt a tájat: a Kosi, a Narayani, és a Karnali. Éghajlata meleg, párás.
Az alacsonyabb hegység (Pahad) 1000–4000 méter magas hegyekből áll. E régiót két hegylánc uralja, a 'Mahabharat Lekh' és a Shiwalik-hegység (más néven Churia-hegység). Itt fekszik a Katmandu-völgy, az ország legtermékenyebb és legvárosiasabb területe. A többi völgytől eltérően az úgynevezett Belső Tarai (Bhitri Tarai Uptyaka) magassága 2500 méter és gyéren lakott.
A magashegység, a Himalája, Nepál északi részén emelkedik. Itt találhatók a világ legmagasabb hegyei, köztük is legmagasabb a 8850 méter magas Mount Everest. Ez a hegylánc a határ Tibet felé. A világ tíz legmagasabb hegye közül hét Nepálban található: Lhoce, Makalu, CsOju, Kancsendzönga, Dhaulagiri, Annapurna, Manaszlu.
Éghajlatát a tengerszint feletti magasság, a lejtő kitettség, a Bengáli-öböltől való távolság, valamint a monszun határozza meg.
Nepál öt éghajlati zónára osztható, nagyjából a tengerszint feletti magasság szerint, délről észak felé. A szubtrópusi övezet 1200 méter alatt fekszik, a mérsékelt övezet 1200 és 2400 méter, a hideg övezet 2400 és 3600 méter között fekszik.
3600 és 4400 méter között magashegyi az éghajlat, 4400 méter felett az örök hó birodalma található.
A tagolt domborzatból adódóan azonban a mezo- és mikroklíma rendkívüli változatosságot mutat. A Himalája blokkolja télen a Közép-Ázsia felől fújó hideg szeleket, egyúttal a monszunszelek északi határát képezi.
150 km távolságon emelkedik a felszín közel tengerszintről 8000 méter magasra és emiatt rendkívül változatosak a tájak.
Ezeket a területeket eredetileg sűrű erdő borította. Minden régióban az erdőirtás az egyik fő probléma, amely eróziót okoz, és ezzel rombolja az ökoszisztémát. A csökkenő biodiverzitás az állatvilágra is érvényes.
Nepálban több Nemzeti park is található melyeknek a természeti környezet megőrzése mellett azzal egyenrangú célja a hagyományos nepáli életforma bemutatása.
Kathmanduhoz közel eső Langtang Nemzeti Park volta az első nemzeti park a Himalájában.
Kathmandu-völgy a világörökség része, természeti értékei miatt valamint az UNESCO a természeti világörökség részeként tekinti a Szágarmantha- és Csitván Királyi Nemzeti Parkot.
A Siwalik és a Mahabharat vonulatai között mintegy százezer éves kőeszközöket találtak. A Katmandu-völgyben pedig hozzávetőlegesen 30 000
éves eszközöket is találtak. Az itt és máshol is talált neolitikus eszközök bizonyítják, hogy a Himalája vidékén ekkor már élt ember.
A földművelés és állattenyésztés Nepál egyes területein már i. e. 2000 körül megjelenhetett. Erre alapozódva i. e. 1000 körül a régióban kis királyságok és nemzetségek szövetségei álltak fenn. Ezek egyikéből, a Shakya nemzetségi szövetségből származott Siddharta Gautama herceg (i.e. 563-483), aki lemondott a királyságról, aszkétikus életet élt és akit Buddha néven ismerünk.
I.e. 250-ben a régió az Észak-Indiában uralkodó Maurya Birodalom befolyása alá került, a 4. században pedig a Gupta-dinasztia vazallusa lett. A nepáli királyságról jó leírást adott 645 körül Xuanzang kínai buddhista zarándok. A 11. század végén Dél-Nepál a dél-indiai Chalukaya Birodalom befolyása alá került. A Chalukaya-dinasztia uralma idején a királyok által patronált hinduizmus helyett a korábbi buddhizmus ismét elterjedt az országban. A kisállamok rendszerre jellemző a következő időszakra. 1482-ben a régió három királyságra oszlott: Katmandu, Patan, Bhaktapur.
A három királyság közötti évszázados rivalizálás után, a 18. század közepén a gurka Prithvi Narayan sah egyesítette a királyságokat. Indiából szerzett fegyvereket és segítséget, megvásárolta a szomszédos indiai királyságok semlegességét, és 1765-ben kezdte művét. Véres csaták és ostromok után három évvel később, 1768-ban egyesítette Kathandu-völgyet.
A történelmi Nepál régió lényegesen nagyobb, mint a mai állam. A Tibetbe vezető hágók birtokáért folyó egymást követő háborúkban a nepáliakat visszavonulásra és súlyos jóvátétel fizetésére kényszerítették a tibetiek. Nepál és a Brit Kelet-Indiai Társaság rivalizált a Nepál határai mentén fekvő kisebb államok birtokáért. Ez vezetett az angol-nepáli háborúhoz (1815-16). A háborút követő béke területi katasztrófát jelentett Nepál számára. Sikkim és a Terai vidéke a Társaság birtoka lett.
A királyi családon belüli frakcióharcok az instabilitás periódusát hozták. 1846-ban kiderült, hogy a királynő a gyorsan növekvő hatalmú hadvezér, Jung Bahadur Rana elmozdítását tervezi. Ekkor fegyveres összeütközés tört ki a katonaság és a királynőhöz hű emberek között. Ezután több száz herceget és főnököt végeztek ki az országban. Jung Bahadur Rana győztesen került ki a harcból és megalapította a Rana-dinasztiát. A király hatalma névlegessé vált, a miniszterelnök tisztsége örökletes lett és a tényleges hatalom birtokosává vált. A Ranák britpárti politikát folytattak, segítséget nyújtottak a szipoj-lázadás leverésében 1857-ben (és később mindkét világháborúban). A Terai bizonyos részei visszakerültek Nepálhoz a britek békés gesztusaként, hálából a szipoj lázadás idején az India feletti brit uralom helyreállításához nyújtott segítségért. 1923-ban Nagy-Britannia és Nepál formálisan is barátsági szerződést kötött, ezzel Nagy-Britannia elismerte Nepál függetlenségét.
Az 1940-es évek végén az újonnan kialakult demokratikus irányzatú mozgalmak és politikai pártok kritikával illették a Ranák autokratikus uralmát. Közben Tibetben megerősödött a kínai hatalom az 1950-es években, ellensúlyként India katonai segélyt nyújtott északi szomszédjának, hogy megelőzze Nepálban a kínai befolyást. India támogatta Tribhuvan királyt, aki 1951-ben lépett trónra, és az új kormányt, amely leginkább a Nepáli Kongresszus Párt tagjaiból állt. Ez véget vetett a Ranák hegemóniájának a királyságban. A király és a kormány közötti hatalmi harc évei után a király 1959-ben bevezette a pártnélküli panchayat rendszert. Így kormányozták Nepált 1989-ig, amikor a "Jan Andolan" (Népmozgalom) alkotmányos reformokra kényszerítette a monarchiát és 1991 májusában többpárti parlament alakult.
1996-ban a Nepáli Kommunista Párt (Maosták) harcot indítottak azzal a céllal, hogy a király parlamenti rendszerét szocialista népköztársaság váltsa fel. Ez vezetett a hosszú nepáli polgárháborúhoz, amelynek több mint 12 000 halottja volt. 2001. június 1-jén mészárlás volt a királyi palotában, meghalt a király, a királyné, összes gyemekük, a király három testvére, valamint egy unokatestvére és három nappal később a trónörökösből lett kérész életű király is, Dipendra. A hivatalos változat szerint Dipendra herceg ölte meg a szüleit, mert elutasították igényét, hogy beleszólhasson felesége kiválasztásába. Utána öngyilkos lett. Sokféle spekuláció kelt életre a nepáliak között a királyi családban történt tömegmészárlás okáról. A trónra Dipendra halála után Birendra király testvére, Gjanendra lépett. 2005. február 1-jén Gjanendra feloszlatta a kormányt, a teljes végrehajtó hatalmat magához vonta, így remélte leverni a maoista mozgalmat. 2005. szeptemberében a maoisták kinyilvánították három hónapos egyoldalú tűzszünetük végét, mert nem teljesültek igényeik.
2006. április 21-én Gjanendra király a két hete tartó tüntetések hatására lemondott a teljhatalomról és a többpárti demokrácia irányába tett nyilatkozatokat. A tüntetéseknek 14 halálos áldozata volt. A király felkérte az ellenzéki pártokat, hogy állítsanak miniszterelnök-jelölteket. 2005. február 1-je után 2006. április 30-án lett újra miniszterelnöke az országnak, amikor beiktatták hivatalába Giridzsa Praszad Koiralát. A király teljhatalomról való lemondása azonban nem oldotta a társadalmi feszültségeket. 2007 decemberében a parlament a királyság megszüntetéséről és a köztársaság kikiáltásáról döntött.
Az országban jelenleg egy nagyobb politikai átalakulás zajlik. A 2008. április 10-én megtartott, az alkotmányozó nemzetgyűlés megválasztásáról kiírt választást a maoisták nyerték meg. Ez megnövelte annak a lehetőségét, hogy a jelenleg uralkodó Gjanendra nepáli király lemondjon a trónról és a címről, és így ő legyen az ország utolsó királya.
Az újonnan megválasztott nemzetgyűlés 564 tagja 560 szavazattal 2008. május 28-án eltörölte a 240 éve fennálló monarchiát és Nepált független, oszthatatlan, szuverén, szekuláris és teljesen demokratikus köztársasággá nyilvánította. A következő választott kormány működési kereteit szintén a nemzetgyűlés dönti el.
Májusban a parlament kezdeményezésükre kikiáltotta a köztársaságot. Három hetet adtak az uralkodónak, hogy elhagyja palotáját. Ezzel a 240 éves nepáli királyi tisztség megszűnt. Gjanendra elfogadta a döntést és betartva a határidőt, önként távozott.
(Forrás: Wikipedia)
